L(ó)gikusan - lovaglásról a lókiképző és az osteopatha szemével

(Lovas Nemzet 2011/12)

Mráz Edina - Nyílt nap és szeminárium Marócpusztán

logikusan a lovaglasrolEgy rendkívül érdekes, és újszerű megközelítésben gondolkodhattunk a lovakról és a lovaglásról november 12-én, egy már a telet idézően hideg, de szép, és tartalmas szombati napon. A helyszínt az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad marócpusztai Gidrán Ménese szolgáltatta, akik pedig megismertettek bennünket tudásukkal és hitvallásukkal, Kappel Edit és Bertalan Zsolt voltak.

Kappel Edit lókiképző és lovasedző, aki lipiciai lovaival egyfelől Pat Parelli módszereit alkalmazva a természetes lókiképzés, másfelől Philippe Karl lovagló iskolájának tanai szerint foglalkozik. Láthatjuk őt hazai díjlovas versenyeken, és szabadidomító bemutatókon egyaránt.

Bertalan Zsolt Németországban, Barbara Welter-Böller iskolájában tanult, lovakra szakosodott osteopatha (akinek tevékenysége egy összetett manuál terápiás gyógyító eljárást takar, amelynek segítségével feloldhatók a mozgásszervi zavarok, izületi blokádok, izomfeszültségek, stb.) és akupunktőr, aki amellett, hogy igyekszik minél több ló életminőségén javítani, az általa alkalmazott módszereket előadásokon, kurzusokon osztja meg az érdeklődő lovasokkal.

Hol kapcsolódik össze kettejük munkássága?

L(ó)gikusan belegondolva hamar kiderül, hiszen, ahogy Zsolt meg is fogalmazta a nap folyamán, az ő munkájának csupán 1/3 részét teszi ki a mozgásszervi problémával küzdő lovak konkrét kezelése, gyógyítása. A többi 2/3 nem szól másról, mint a lovak ezen tüneteiért felelős lovaglástechnikai problémák orvoslásáról – a lovasaiknál.

Az elméleti előadást Bertalan Zsolt nyitotta. Segítségével megérthettük és átláthattuk a ló anatómiájának lényegi tulajdonságait, és a lovaglással kapcsolatos biomechanikai összefüggéseit, amelyek tényszerűen rámutatnak lovaglási technikáink valós működésére, és hatásaira, amelyek sokszor nem pont azok, mint amire „megszokásból” gondolnánk. Világosan megjelent a szemünk előtt a folyamat, amelyet a ló szájára gyakorolt hatás elindít az egész testben, az izmok kapcsolódásain keresztül a ló elejétől a hátuljáig. A helytelen szárkezelés okozta feszültségek (és fájdalmak) anatómiai elemzése egy újabb, és még tényszerűbb perspektívából mutatta meg a lovas keze munkájának jelentőségét. A manapság sokszor félreértelmezett, és ezért nem megfelelően alkalmazott előre-mélyre lovaglás technikájának és hatásainak bemutatása is bizonyosan hozzájárul ahhoz, hogy a jövőben, értve a feladat mechanikáját és valós funkcióját, a résztvevők jól alkalmazzák ezt a gyakorlatban. A gimnasztikai gyakorlatok, vagyis oldaljárások elemzése során pedig szintén anatómiai pontossággal láthattuk, hogyan segítik ezek a gyakorlatok a lovaink helyes fejlődését.

Ezután Kappel Edit következett, aki Favory XXVIII-5 (Faktor) nevű lipicai ménjével a lovaglást előkészítő feladatokat mutatta be a gyakorlatban. Az első lépcsőfok a kapcsolatépítés, a Pat Parellitől elsajátított tudás és technikák segítségével. Ez a földről végzett munka ugyanúgy első lépcsőfokát jelenti a kiképzés hónapokra, évekre vetített skálájának, mint ahogyan a napi munkának is. Ló és lovasa egymásra, valamint a munkára hangolódik, eközben a ló könnyedén elsajátít alapvető feladatokat és gimnasztikai gyakorlatokat, ami később nagy segítség lesz.

Edit következő lépcsőfokként, a lovaglásban hasonlóan lóközpontú, a ló számára egyértelműbb és könnyebben végrehajtható rendszerbe foglalt technikákra Philippe Karl iskolájában (Ecole de Légérete) talált, így a következőkben e tanok mentén haladhattunk a bemutató során. A lovaglás előkészítésének második fázisa még mindig földről, ám már zablával történik. A legfőbb cél a ló szájtevékenységének aktivizálása, majd a nyak, és a tornáztató feladatok segítségével az egész test lovas nélküli korrekt átmozgatása.

Egy kis szünet, és ebédünk elköltése után, a szakmai munka folytatása előtt a Ménesgazdaság és Pataki Gergely telepvezető szíves jóvoltából betekintést nyerhettünk az itt zajló lótenyésztői munkába, megcsodálhattuk a birtokot, az itt állomásozó gidrán fedezőméneket, valamint gyönyörű lipicai és gidrán lovakat.

Végül lóra a délután folyamán „ültünk”, amikor is Edit és Zsolt közösen megmutatták, hogy a délelőtt látottak és hallottak hogyan jelentkeznek, hogyan valósíthatóak meg a lovaglás során. Átvettük az átbeszélt, az Ecole de Légérete rendszere szerint alkalmazott technikákat – előre-mélyre lovaglás, gimnasztikai gyakorlatok, végül az összeszedettség és egyensúly elérése - nyeregből is, láthattuk a lóra gyakorolt pozitív hatásukat, mind mentálisan, mind fizikálisan.

A látottak mindenkit gondolkodásra késztettek, a kérdések özöne estig záporozott az előadókra. Végül jóval a tervezett befejezés után indultunk haza, és még így is bizonyosan megfogalmazódtak mindenkiben újabb és újabb gondolatok, ötletek, kérdések, amelyekkel jobbíthatják saját lovaglásukat.

Reméljük, lesz folytatás a jövőben, ahol alkalmunk nyílik majd tovább vinni ezeket az eszmecseréket, és ahol azok is bekapcsolódhatnak, akik ezt a napot elmulasztották.

Köszönettel tartozunk a marócpusztai Gidrán Ménesnek a szeminárium megrendezésében nyújtott segítségért, az előadóknak pedig, hogy részesülhettünk a tudásukból!

Az előadó szemével

A közös előadás Zsolt ötlete volt, a mindkettőnk számára megfelelő időpontot viszont nem volt egyszerű megtalálni. Mikor kitűztük és szűk körben meghirdettük a dátumot, mindketten meglepődtünk a nagy érdeklődésen. Végül több, mint 60 embert köszönthettünk Marócpusztán! Örömmel láttuk, hogy az érdeklődök köre nagyon vegyes, díjlovas, díjugrató, western-, hobbilovas, edző egyaránt figyelmesen és nyitottan hallgatta végig az előadásokat.

Zsolt az elméleti előadást gyakorlati példákra alapozta, így nem egy latin nyelvleckét kaptak a hallgatók, hanem valóban kézzelfogható képet a ló szájtevékenységének a mozgásra gyakorolt hatásáról, valamint, hogy milyen is a korrekt módon végzett előre-mélyre lovaglás az osteopatha szemével.

A földről való munka jelentőségét nem lehet eleget hangsúlyozni: bizalmat épít, tornáztat, a feladatok pontosabb átgondolására készteti a lovast és mellette változatosabbá teszi a munkát ló és lovas számára is. Földről vezetjük be a zabla elfogadtatását segítő gyakorlatokat, és a lovas is a földről tanulja meg legkönnyebben a kézmozdulatok helyes technikáját, illetve érez rá a helyes támaszkodás – én jobban szeretem a kapcsolat szót használni – érzésére. Remélem sokan elindulnak majd ezen az úton.

A délutáni nyereg alatti munkában igyekeztünk a „Láb kéz nélkül, kéz láb nélkül” (Baucher) elvét bemutatni, és érzékeltetni, hogy a ló egyensúlyát megtalálva mennyivel szabadabban és természetesebben mozog, mennyivel érzékenyebben és készségesebben reagál az oldaljárásokhoz alkalmazott testsúly és csizmasegítségekre.

Természetesen az előadások végeztével rengeteg kérdés maradt az emberekben, és ez így is van jól! Szerettük volna megmutatni és megindokolni, hogy mi miért a megszokottól eltérő utat választottuk, és bemutatni, hogy a lóval való kapcsolatot hogyan lehet könnyeddé, játékossá és mindkét fél számára élvezetessé tenni.

A kérdések minősége mutatta, hogy alaposan elgondolkodtattuk a lovasokat!

Kappel Edit